Iskolahét

Ezen a héten átlagos iskolahét zajlott. Hétfőn, a leghosszabb napunkon a hét óra legizgalmasabbja talán a duplaórás tesi volt, ahol a 3000méteres futás került fölmérésre, majd ezt foci követte, a két osztály tagjai vegyesen voltak a csapatokba osztva.
Kedden minden a megszokott módon indult, német óra előtt azonban sötét, csöndes osztályba léptünk, minket is meglepetésként ért, amikor Prof.Pirkl belépett, mint kiderült az nap ünnepelte születésnapját, ezért az osztály tagjai pezsgővel, tortával és szendvicsfalatkákkal készültek az alkalomra. Az óra remek hangulatban, egy előadás megbeszélésével zajlódott le.
Szerdán és csütörtökön egyszerű napunk volt, semmi rendkívüli nem történt, pénteken Vladimir a cseh diák hazamenetele miatt, átvettem a feladatát : mindkét ebédlőben az asztalra kellett pakolni a székeket. 216 hely van, de csak 215 szék volt meg.
Szombat egy része téglapakolással, fölújítással zajlott, a másik fele pihenéssel.

This week was an average school week for us. The longest day is Monday when we have seven lessons. The two hours long PE was the best this time in my opinion where we had to do the 3000meters running then we could play football. The two classes played together.
On tuesday our classmaster celebrated his birthday. The members of the class made lots of sandwiches, a cake and brought some bottles of champagne for this occasion. The lesson was very fantastic. The next two days weren't so interesting. On this Friday I had to put up all of the chairs in the canteen. There are 216 places, although there were only 215 chairs.
On the next day we worked in the school. We put out 'some' bricks from a building into a container. It was a 6 hours long job and then we had enough time to relax.

In diesem Woche war eine einfach Schulewoche. Die lägste Tag ist Montag für uns. Wir haben 7 Stunden. Jetzt Sport war am besten ich glaube, wir müssten 3000meters laufen und dann konnten wir Fussball zu spielen. Die ganze Jahrgang spielt dort. An Dienstag, wir hatten nur eine Deutsch, wo unserem Klassenvorstand feiert sein Geburtstag. Die ganze Klasse hat viel Sandwich, eine Kuchen und drei Flasche Champagne gebracht. Es war eine fantastische Stunde. Die nächste zwei Tage war nicht so interessant. Am Freitag hatte ich die zwei Speisesaal in 20Minuten ausgeraumen. Ich sollte die Stuhlen auf der Tische setzen. Es gibt 216 Platz ,sondern es war nur 215 Stuhlen dort.
Samstag wir hatten eine arbeit gemacht. Wir müssten 'ein paar' Steinen aus ein Gebaude entgeladet,dann hatten wir Freizeit. Es dauert 6 Stunden lang, wir waren 5, Roman, Max Erber und wir, Gáspár, Bence und ich.

Svájc

A múlthét más tájakon, egészen pontosan Svájcban telt, amikor is elmentem apával egyik barátjához, M. Tabord-hoz Yvorne-ba szüretelni (Yvorne Montreuy és Lausanne között fekszik, az egyik legjobb svájci borvidék).

Nem hétköznapi élmény okozott, a szó legnemesebb értelmében, mert Svájcban egészen eddig nem jártam, pedig már évekkel ezelőtt "napirenden" volt.

Persze nem keveset kellett dolgozni -ami természetes, mert részben erről szól-, a hátam is megfájdult, sőt az ujjamat is elvágtam, de a környezet szinte mindenért kárpótolt.

Tehát a hétköznapok -ideértve a szombatot is- a szüreté voltak, vasárnap pedig kirándultunk. Első alkalommal vonattal felmentünk a Diablore-gleccserre, majd onnan biciklivel ereszkedtünk le, máskor pedig Mntreux-be látogattunk, a Genfi-tó partjára, ahol -többek között- megnéztük a Freddie Mercury szobrát.

Külön élmény, hogy a szüreti idény zárására rendezett ünnepségen kezet fogtam Yvorne polgármesterével, Philpp Gex-el.

Ami tetszett: győnyőrű környezet, remek hangulat

Ami meglepő volt: részt vett a szüreten egy Zürick-ből érkezett család is. Örültem a lehetőségnek, hogy használhatom a németet, még francia Svájcban is, de az első néhány mondat után realizálódott a switzer deutsch természete, mondhatom -minta egy, a némettől teljesen különálló nyelvet beszéltek volna.

Nap felkeltétől a nap lementéig

    Reggel háromnegyed hatkor indultunk a kollégiumból. Prof. Porentával, Maxal, Romannal és Benedikkel vágtunk neki a túrának. Az autópályán Mozart zenéinek a lágy dallamán siklottunk a csillagos ég alatt. Szemügyre vettük a Hochköniget, és a lábánál néztük meg a napfelkeltét.
    A túra felfelé nehéz volt, kövön és havon át vezetett az utunk. Ha körülnéztünk, láthattuk a zord sziklacsúcsokat, és a köztük kanyargó gleccsereket. A hegytetőn egy kis menedékház várta a megpihenni vágyó vendégeket. Különféle leveseket lehetett rendelni, mindannyian ettünk egyet. Kis pihenés és alvás után visszaindultunk a 2941 méter magas hegytetőről.

    A lefelé menet gyorsabb volt, csak egy-két megállót iktattunk közbe. Háromnegyed négykor értünk vissza az autóhoz. Az igazgató úr meghívott minket vacsorázni a Pflagerbrücke-be ahol frissen sütik a perecet, amit leberkäsevel és sonkás-hagymás-tojásos tállal kínálnak fel, és inni fröccsöt adnak. Ebben az étteremben néztük végig a naplementét.

Ez egy csodálatos nap volt, egy igazi élmény.

Ünnep

Vasárnap délelőtt fél 11-re hivatalosak voltunk Pater Herman Sporrer pappá szentelésének 50.évfordulójára rendezett ünnepi szentmisére, melyet a nagyobbik diákebédlőben rendezett ünnepi díszebéd követett, melyre Porenta igazgató úr szintén meghívott minket.

Az ünnepi ebéd 4 fogásból állt: leves, választható főétel (wienerschnitzel vagy sülthús, vagy mindkettő:)) ,desszertnként pedig egy kis tál gyümölcs egy gombóc vanília fagyival, ez után következett egy rövid vetítés az iskola történetéről, majd felszolgálták a süteményeket.

Hétfőn, amíg Gáspár Prof. Porentával és néhány helyi diákkal a Hochkönigen jártak, jómagam Salzburg belvárosa felé vettem az irányt ahol megnéztem a ferencesek tempolmát , Mozart szülőházát, a Panorama múzeumot, Mozart lakóházát, és Constanz (Mozart felesége) és második férjének lakóhelyét is, ebéd után átbicikliztem a Salzach folyó túloldalára ahol megtekintettem a két legnevesebb 5-5 csillagos helyi hotelt (Hotel Bristol, Hotel Sacher), aztán a Kongresszusi központot, a Mirabell- palota kertjét, a színházat és a Linzergasssét :D

Kedd és szerda átlagos iskolai nap volt

Bischofshofen

    Szombat reggel indultunk Bischofshofenbe túrázni. Kisbusszal mentünk, bár elfértünk volna egy autóban is. Öten utaztunk, Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof. Pirkl, Endre meg Én. A végső cél Hochgründech  tetején fekvő Heinrich Kienerhaus volt. Útközben ettünk sok áfonyát, és teheneken kívül láttunk még mókust is.

    Amikor felértünk a hegytetőre, csodálatos látvány tárult elénk. Rengeteg kimagasló hegyet és gleccsert tekinthettünk meg, köztük a Hochköniget, Obertauern, Dachsteint és Ausztria legmagasabb csúcsát a Gloßglocknert. Ebédre Schweinbratent ettem, egy sörrel és egy grátisz pálinkával kísérve. Visszafelé még megálltunk a városban egy kávéra.

    Alig értünk haza, már mentünk is az Augustiner-Brastubl-be. Igazgató úr meghívott minket egy vacsorára. A menü: Leberkäse, sertésborda, és sör. Este volt a múzeumok éjszakája de erre már nem mentünk el.

Wir sind am Samstag Morgen nach Bischofshofen abgefahrt. Wir sind mit Bus gefafren, obwohl ein Wagen ist auch genug wäre. Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof.Pirkl, Endre und Ich sind gewandert. Das Ziel war der Spitze des Hochgründechs. Während des Wandern haben wir viele Heidelbeere gegessen. Wir haben einpaar Kühe und Eichhörnchen gesehen. Wenn wir auf den Gipfel angekommen sind, haben wir sehr viele Spitze und Gletscher  gesehen, zum Beispiel: Hochkönig, Obertrauen, Dachstein und am höchsten Berg der Österreich Gloßglockner. Zum Mittag habe ich Schweinbraten gegessen, und Radler und Schnaps getrunken.

                Wenn wir zurückgekommen sind, haben in Augustiner-Braustubl gegessen. Prof. Porenta hat uns für Lebekäse, Schweinerippchen und Bier eingeladet. In der Nacht war die lange Nacht der Museen, aber wir haben das ausgelasst, weil müde waren.