Ideális négy napos program Salzburgban

A március 15-i hosszú hétvégét Gáspárnál Salzburgban töltöttük. A legkényelmesebb és legolcsóbb utazást választottuk, vonattal mentünk. A négynapos kirándulójegy 39 euroba került, és 6 óra alatt ott voltunk.
Mivel Gáspár idegenforgalmi szakembernek készül, most alaposan kitett magáért. Már többször jártunk a városban, ezért olyan helyeket választott, ahová még nem jutottunk el.
Megérkezésünk estéjén a Salzach másik oldalán csavarogtunk az óvárossal szemben. A város leghíresebb sörözője az Augustiener, most mégsem oda mentünk, hanem egy másik jó helyre, a Die Weissebe. Ez is hangulatos söröző, hétköznap este alig kaptunk helyet.
Másnap reggel elindultunk a belvárosba, hogy a Republic kávézóban kellemes dzsessz zene mellett megreggelizzünk. Ezután az én kívánságom teljesült, mert a Salzburg Múzeumban szép középkori szakrális kiállításon gyönyörködhettem a táblaképekben és fából készült madonnákban. Délre már annyira kimelegedett az idő, hogy a pulóverek is lekerültek rólunk. Felkaptattunk a vár tövébe, majd a hegygerincen sétálva gyönyörködtünk Salzburg panorámájában.
Este a barátainknál magyaros vacsorát főztünk: harcsapaprikást túróscsuszával, magyar borokkal. Persze minden alapanyagot itthonról vittünk.

Szombaton a Stiegl sörgyár interaktív kiállításával indítottuk a napot. Másfél - két órán át jártuk a régi sörgyár egyik épületét, ahol a kiállítást berendezték. Unatkozni nem lehetett, a sörgyártás minden csínját-bínját megismertük a sörhöz tartozó kellékekkel együtt. A belépőbe sörkóstolás is tartozott, s ha már leültünk az asztalhoz, ebédet is rendeltünk.

Délután kisebb túrára indultunk. A Kapuziner- hegyre egy kellemes sétáló utca egyik kapualjából indult az ösvény. Az út elején stációk mellett haladtunk el,

majd felértünk a kálváriára, a kapucinusok temploma mellé. Innen több túraútvonal vezet a hegyre. Mi a ferencesek régi, romos rendházát céloztuk meg, közben több kilátóponton nézhettünk körbe, nem mindig a legszebb arcát látva Salzburgnak. Alattunk gyárak, a rendezőpályaudvar és a külvárosok nem mindig esztétikus látványa terült el. A távolban azonban havas hegycsúcsok emlékeztettek arra, hogy a hegyekben még javában tart a síszezon. Aztán nem kis kaptatón megérkeztünk a romosnak írt célpontunkhoz. Kiderült, hogy szó sincs itt romról. Inkább egy kisebb várhoz hasonló épület állt a sziklás hegyoldal szélén, az ország egyik "leggemütlichebb" éttermével. Jól esett egy nagy pohár házi bodzaszörp az ereszkedés előtt. Vacsorázni már csak a fiam és a férjem mentek, mert a "kis" túra jól kifárasztott.
Vasárnap reggel a ferences templomban hallgattuk a szentmisét és közben Palesztrinát énekelt a templom kórusa. Nagyon felemelő érzés volt.
Rövid kávézás után búcsút vettünk Gáspártól és Salzburgtól, ahová remélem, mindig vissza-visszatérhetünk.

Szerző: Anya

Nap felkeltétől a nap lementéig

    Reggel háromnegyed hatkor indultunk a kollégiumból. Prof. Porentával, Maxal, Romannal és Benedikkel vágtunk neki a túrának. Az autópályán Mozart zenéinek a lágy dallamán siklottunk a csillagos ég alatt. Szemügyre vettük a Hochköniget, és a lábánál néztük meg a napfelkeltét.
    A túra felfelé nehéz volt, kövön és havon át vezetett az utunk. Ha körülnéztünk, láthattuk a zord sziklacsúcsokat, és a köztük kanyargó gleccsereket. A hegytetőn egy kis menedékház várta a megpihenni vágyó vendégeket. Különféle leveseket lehetett rendelni, mindannyian ettünk egyet. Kis pihenés és alvás után visszaindultunk a 2941 méter magas hegytetőről.

    A lefelé menet gyorsabb volt, csak egy-két megállót iktattunk közbe. Háromnegyed négykor értünk vissza az autóhoz. Az igazgató úr meghívott minket vacsorázni a Pflagerbrücke-be ahol frissen sütik a perecet, amit leberkäsevel és sonkás-hagymás-tojásos tállal kínálnak fel, és inni fröccsöt adnak. Ebben az étteremben néztük végig a naplementét.

Ez egy csodálatos nap volt, egy igazi élmény.