Mivel Gáspár idegenforgalmi szakembernek készül, most alaposan kitett magáért. Már többször jártunk a városban, ezért olyan helyeket választott, ahová még nem jutottunk el.
Megérkezésünk estéjén a Salzach másik oldalán csavarogtunk az óvárossal szemben. A város leghíresebb sörözője az Augustiener, most mégsem oda mentünk, hanem egy másik jó helyre, a Die Weissebe. Ez is hangulatos söröző, hétköznap este alig kaptunk helyet.
Másnap reggel elindultunk a belvárosba, hogy a Republic kávézóban kellemes dzsessz zene mellett megreggelizzünk. Ezután az én kívánságom teljesült, mert a Salzburg Múzeumban szép középkori szakrális kiállításon gyönyörködhettem a táblaképekben és fából készült madonnákban. Délre már annyira kimelegedett az idő, hogy a pulóverek is lekerültek rólunk. Felkaptattunk a vár tövébe, majd a hegygerincen sétálva gyönyörködtünk Salzburg panorámájában.
Este a barátainknál magyaros vacsorát főztünk: harcsapaprikást túróscsuszával, magyar borokkal. Persze minden alapanyagot itthonról vittünk.
Szombaton a Stiegl sörgyár interaktív kiállításával indítottuk a napot. Másfél - két órán át jártuk a régi sörgyár egyik épületét, ahol a kiállítást berendezték. Unatkozni nem lehetett, a sörgyártás minden csínját-bínját megismertük a sörhöz tartozó kellékekkel együtt. A belépőbe sörkóstolás is tartozott, s ha már leültünk az asztalhoz, ebédet is rendeltünk.
Délután kisebb túrára indultunk. A Kapuziner- hegyre egy kellemes sétáló utca egyik kapualjából indult az ösvény. Az út elején stációk mellett haladtunk el,
Vasárnap reggel a ferences templomban hallgattuk a szentmisét és közben Palesztrinát énekelt a templom kórusa. Nagyon felemelő érzés volt.
Rövid kávézás után búcsút vettünk Gáspártól és Salzburgtól, ahová remélem, mindig vissza-visszatérhetünk.
Szerző: Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése