Ideális négy napos program Salzburgban

A március 15-i hosszú hétvégét Gáspárnál Salzburgban töltöttük. A legkényelmesebb és legolcsóbb utazást választottuk, vonattal mentünk. A négynapos kirándulójegy 39 euroba került, és 6 óra alatt ott voltunk.
Mivel Gáspár idegenforgalmi szakembernek készül, most alaposan kitett magáért. Már többször jártunk a városban, ezért olyan helyeket választott, ahová még nem jutottunk el.
Megérkezésünk estéjén a Salzach másik oldalán csavarogtunk az óvárossal szemben. A város leghíresebb sörözője az Augustiener, most mégsem oda mentünk, hanem egy másik jó helyre, a Die Weissebe. Ez is hangulatos söröző, hétköznap este alig kaptunk helyet.
Másnap reggel elindultunk a belvárosba, hogy a Republic kávézóban kellemes dzsessz zene mellett megreggelizzünk. Ezután az én kívánságom teljesült, mert a Salzburg Múzeumban szép középkori szakrális kiállításon gyönyörködhettem a táblaképekben és fából készült madonnákban. Délre már annyira kimelegedett az idő, hogy a pulóverek is lekerültek rólunk. Felkaptattunk a vár tövébe, majd a hegygerincen sétálva gyönyörködtünk Salzburg panorámájában.
Este a barátainknál magyaros vacsorát főztünk: harcsapaprikást túróscsuszával, magyar borokkal. Persze minden alapanyagot itthonról vittünk.

Szombaton a Stiegl sörgyár interaktív kiállításával indítottuk a napot. Másfél - két órán át jártuk a régi sörgyár egyik épületét, ahol a kiállítást berendezték. Unatkozni nem lehetett, a sörgyártás minden csínját-bínját megismertük a sörhöz tartozó kellékekkel együtt. A belépőbe sörkóstolás is tartozott, s ha már leültünk az asztalhoz, ebédet is rendeltünk.

Délután kisebb túrára indultunk. A Kapuziner- hegyre egy kellemes sétáló utca egyik kapualjából indult az ösvény. Az út elején stációk mellett haladtunk el,

majd felértünk a kálváriára, a kapucinusok temploma mellé. Innen több túraútvonal vezet a hegyre. Mi a ferencesek régi, romos rendházát céloztuk meg, közben több kilátóponton nézhettünk körbe, nem mindig a legszebb arcát látva Salzburgnak. Alattunk gyárak, a rendezőpályaudvar és a külvárosok nem mindig esztétikus látványa terült el. A távolban azonban havas hegycsúcsok emlékeztettek arra, hogy a hegyekben még javában tart a síszezon. Aztán nem kis kaptatón megérkeztünk a romosnak írt célpontunkhoz. Kiderült, hogy szó sincs itt romról. Inkább egy kisebb várhoz hasonló épület állt a sziklás hegyoldal szélén, az ország egyik "leggemütlichebb" éttermével. Jól esett egy nagy pohár házi bodzaszörp az ereszkedés előtt. Vacsorázni már csak a fiam és a férjem mentek, mert a "kis" túra jól kifárasztott.
Vasárnap reggel a ferences templomban hallgattuk a szentmisét és közben Palesztrinát énekelt a templom kórusa. Nagyon felemelő érzés volt.
Rövid kávézás után búcsút vettünk Gáspártól és Salzburgtól, ahová remélem, mindig vissza-visszatérhetünk.

Szerző: Anya

Nap felkeltétől a nap lementéig

    Reggel háromnegyed hatkor indultunk a kollégiumból. Prof. Porentával, Maxal, Romannal és Benedikkel vágtunk neki a túrának. Az autópályán Mozart zenéinek a lágy dallamán siklottunk a csillagos ég alatt. Szemügyre vettük a Hochköniget, és a lábánál néztük meg a napfelkeltét.
    A túra felfelé nehéz volt, kövön és havon át vezetett az utunk. Ha körülnéztünk, láthattuk a zord sziklacsúcsokat, és a köztük kanyargó gleccsereket. A hegytetőn egy kis menedékház várta a megpihenni vágyó vendégeket. Különféle leveseket lehetett rendelni, mindannyian ettünk egyet. Kis pihenés és alvás után visszaindultunk a 2941 méter magas hegytetőről.

    A lefelé menet gyorsabb volt, csak egy-két megállót iktattunk közbe. Háromnegyed négykor értünk vissza az autóhoz. Az igazgató úr meghívott minket vacsorázni a Pflagerbrücke-be ahol frissen sütik a perecet, amit leberkäsevel és sonkás-hagymás-tojásos tállal kínálnak fel, és inni fröccsöt adnak. Ebben az étteremben néztük végig a naplementét.

Ez egy csodálatos nap volt, egy igazi élmény.

Bischofshofen

    Szombat reggel indultunk Bischofshofenbe túrázni. Kisbusszal mentünk, bár elfértünk volna egy autóban is. Öten utaztunk, Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof. Pirkl, Endre meg Én. A végső cél Hochgründech  tetején fekvő Heinrich Kienerhaus volt. Útközben ettünk sok áfonyát, és teheneken kívül láttunk még mókust is.

    Amikor felértünk a hegytetőre, csodálatos látvány tárult elénk. Rengeteg kimagasló hegyet és gleccsert tekinthettünk meg, köztük a Hochköniget, Obertauern, Dachsteint és Ausztria legmagasabb csúcsát a Gloßglocknert. Ebédre Schweinbratent ettem, egy sörrel és egy grátisz pálinkával kísérve. Visszafelé még megálltunk a városban egy kávéra.

    Alig értünk haza, már mentünk is az Augustiner-Brastubl-be. Igazgató úr meghívott minket egy vacsorára. A menü: Leberkäse, sertésborda, és sör. Este volt a múzeumok éjszakája de erre már nem mentünk el.

Wir sind am Samstag Morgen nach Bischofshofen abgefahrt. Wir sind mit Bus gefafren, obwohl ein Wagen ist auch genug wäre. Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof.Pirkl, Endre und Ich sind gewandert. Das Ziel war der Spitze des Hochgründechs. Während des Wandern haben wir viele Heidelbeere gegessen. Wir haben einpaar Kühe und Eichhörnchen gesehen. Wenn wir auf den Gipfel angekommen sind, haben wir sehr viele Spitze und Gletscher  gesehen, zum Beispiel: Hochkönig, Obertrauen, Dachstein und am höchsten Berg der Österreich Gloßglockner. Zum Mittag habe ich Schweinbraten gegessen, und Radler und Schnaps getrunken.

                Wenn wir zurückgekommen sind, haben in Augustiner-Braustubl gegessen. Prof. Porenta hat uns für Lebekäse, Schweinerippchen und Bier eingeladet. In der Nacht war die lange Nacht der Museen, aber wir haben das ausgelasst, weil müde waren.