Genf-ben voltunk

L'Organisation européenne pour la recherche nucléaire, vagyis az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, rövidebben: CERN.

Kedden az asztronómia szakkörrel tudományos kirándulásra indultunk Svájcba, egészen pontosan Genf-be a CERN részecskefizikai kutatóintézetbe. Vonattal, az ÖBB-vel, valamint az SBB-vel  (Österreichischen Bundesbahnen, Schweizerische Bundesbahnen) mentünk, ezért Zürich-ben át kellett szállnunk.

Érkezésünk után rövid városnézést tartottunk Genf-ben állandó vezetőnkkel,  dr. Peter Schmid-el, megnéztük  az ENSZ épületét a Genfi-tó egy részét (sajnos a Jet d’Eau-t nem, mert csak nyártól kora őszig működik), valamint az óvárost a dómmal a városházával és a piactérrel.

A szállásunk a CERN hostelében a laboratóriumoktól nem messze volt, kétágyas, saját fürdőszobás szobák álltak rendelkezésünkre, hogy kipihenjük magunkat. Maga a CERN egyébként meglehetősen nagy területen fekszik, afféle város a városban minden elképzelhető, egy város életében jelentős szerepet játszó szolgáltatással. Érdekes és egyben meglepő látvány volt a megannyi épület, mert várakozásinkal ellentétben nem valami ultramodern üveg-acél "negyed" fogadott minket, hanem kifejezetten szocreál stílus uralkodott. Persze, alapvetően nem lett volna meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az intézetet 1954-ben alapították, de támogatásban nem szenednek hiányt.
Azonban ők másként gondolkodnak és inkább a kísérletek finanszírozására fordítják a rendelkeésükre álló forrásokat, ahogy mondták: "elég, ha éppen tető van az épületeken, hogy ne ázzanak meg az eszközök".

Az első napon, szerdán először egy előadást hallgattunk az intézményről, a főbb tudnivalókat dr. Blätzer mondta el. Ezt követően busszal mentünk a Genf-től kb. 8 km-re, már Franciaországban található LHCb létesítményhez, ahol több makett segítségével mutatták be a HADRON részecskegyorsító felépítését, működését.

Láttuk a liftet is, ami 100 méterrel a föld alá visz, közvetlenül a gyorsítóhoz, azonban ide már nem mehettünk le biztonsági okokra hivatkozva.

Kora délután a CLOUD kísérlet egy részbe nyerhettünk betekintést, majd dr. Schmid a számítógépközpont processzortermét mutatta meg. A szerverterembe nem mentünk le, mert sajnos nem kaptunk rá engedélyt.

Utolsó momentumként ezen a napon az antiproton részleget vettük szemügyre és szintén kaptunk egy rövid vezetést a részecskefizika világába.

Bővebben a CERN-ről: http://hu.wikipedia.org/wiki/CERN

Csúcstalálkozó

Pénteken, február 24-én indult az idei partnerkapcsolat a 18 tagú küldöttség megérkezésével. Kezdetnek a csoportot a nagyebédlőben fogadták, ahol a magyar diákok először találkoztak osztrák vagy német vendéglátóikkal. Prof Vierthaler köszöntőt mondott és bemutatta a következő hét sikereiben közreműködőket.

Ami minket illet, az este hátralévő részében  hosszasan beszélgettünk Csány és Gáspár tanár urakkal, valamint Kovács Krisztiánnal, a coolkirály buszsöfőrünkkel, aki a csoport logisztikájáért felelt.

Kronológiai  rendben haladva a hét első programja  rögtön hétvégére esett, amelyet mindenki a „családjával” töltött.  A program tulajdonképpeni hivatalos része csak hétfőn kezdődött Gaißau-ban, ahol is egy háromnapos síkurzoson vettünk részt  (mi is, mert ahova csak tudtunk, mentünk a csoporttal). Nyugodtan mondható, hogy ez a hétfőtől szerdáig terjedő intevallum az esések és az annál is nagyobb esések időszaka volt, ugyanakkor a harmadik napra zseniális alternatív technikákat fejlesztettünk ki az esések elkerülésére. Ami engem illet –és erről csak röviden írok- megkockáztattam a piros pályát- hát több, mint másfél órámba került…

Csütörtökön a színfalak mögött jártunk, ugyanis mindenre kiterjedő vezetést kaptunk a Festspielhaus-ban. Egyébként ehhez kapcsolódik  a nap talán legnagyobb kihívása is, mert  mi tolmácsoltunk az egész program alatt.  

Ezt követte Mateschitz úr gyűjteményének megtekintése a Hangar 7-ben. Nincs másról szó, mint a Red Bull egy múzeumáról vagy mondhatjuk egyszerűen csak hangárnak is,  a cég főhadiszállása közelében, ahol a versenysportban résztvevő járműveket állítják ki  (F-1, Dakar, Air Race stb.). Ez volt délelőtt, délután pedig –egy ebéd közbeiktatásával- a belvárost támadtuk, illetve támadták (ide nem tudtunk menni) és Czifra Jánossal, a salzburgi dóm karnagyával (!) találkoztak, aki egy hasonlóan exkluzív vezetést tartott az épületben, sőt még a főorgonát is megmutatta  (ezt az átlag turisták nem látogathatják).

Pénteken az iskola kapott főszerepet, a magyar diákok részt vettek egy ének órán, majd később Peter Porenta mondott néhány szót és mutatott pár különleges részletet az intézményről. Fontos részét képezték a napnak a magyarok által tartott előadások (angol vagy német nyelven).

A finálé, a záró est és a már hagyománynak számító barátságos focimeccs volt. Az egész remek hangulatban telt, a 8-2-es magyar győzelem pedig külön említést érdemel.

A szombat már „csak” 600 km-t és a búcsút tartogatta, amivel zárult a Magyarország- Ausztria, Kecskemét-Salzburg, Piarista Gimnázium- Privatgymnasium der Herz-Jesu-Missionare partnerkapcsolat sokadik látogatásának salzburgi része.

Folytatás nyáron -akkor már Magyarországon- és persze jövőre.


Képek feltötése a netkapcsolatunk lassúsága miatt egyelőre nem lehtséges, de dolgozunk rajta!