Ma Flachauban síeltem. Igazán jó sielős idő volt, ami nem azt jelenti hogy sütott a nap hétágra. Az ég felhős volt, szemerkélt a hó es a pályák nem voltak lesíelve. Átmentem Wagrainba, ahol még annyian sem voltak mint Flachauban. Kevésbé felkapott hely, de a hosszabb pályái miatt nekem jobban tetszik. Aztan leszakadt az ég. A szel nekizendült, a hó nagy pelyhekben hullott. A pályára hamar leesett 2-3 cm friss hó, es a "rossz" idő miatt mindenki a hüttékbe menekült. Én ilyenkor igazán kihasználtam a helyzet szülte adottságokat,  es szinte egyedül siklottam a pályákon. Amikor visszamentem Flachauba, meg lecsúsztam egyszer, amikor belezágtam egyet véletlenül a botommal az orromba. A segélynyújtóhelyen sajnos nem tudtak semmit sem mondani, csak azt, ha fáj mennyek orvoshoz. Most az ingyenes síbuszon ülok, iszom a sörömet miközben Mozartot hallgatok es gondolkozok, hogy holnap síeljek-e, vagy mennyek az orvoshoz.

Nap felkeltétől a nap lementéig

    Reggel háromnegyed hatkor indultunk a kollégiumból. Prof. Porentával, Maxal, Romannal és Benedikkel vágtunk neki a túrának. Az autópályán Mozart zenéinek a lágy dallamán siklottunk a csillagos ég alatt. Szemügyre vettük a Hochköniget, és a lábánál néztük meg a napfelkeltét.
    A túra felfelé nehéz volt, kövön és havon át vezetett az utunk. Ha körülnéztünk, láthattuk a zord sziklacsúcsokat, és a köztük kanyargó gleccsereket. A hegytetőn egy kis menedékház várta a megpihenni vágyó vendégeket. Különféle leveseket lehetett rendelni, mindannyian ettünk egyet. Kis pihenés és alvás után visszaindultunk a 2941 méter magas hegytetőről.

    A lefelé menet gyorsabb volt, csak egy-két megállót iktattunk közbe. Háromnegyed négykor értünk vissza az autóhoz. Az igazgató úr meghívott minket vacsorázni a Pflagerbrücke-be ahol frissen sütik a perecet, amit leberkäsevel és sonkás-hagymás-tojásos tállal kínálnak fel, és inni fröccsöt adnak. Ebben az étteremben néztük végig a naplementét.

Ez egy csodálatos nap volt, egy igazi élmény.

Bischofshofen

    Szombat reggel indultunk Bischofshofenbe túrázni. Kisbusszal mentünk, bár elfértünk volna egy autóban is. Öten utaztunk, Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof. Pirkl, Endre meg Én. A végső cél Hochgründech  tetején fekvő Heinrich Kienerhaus volt. Útközben ettünk sok áfonyát, és teheneken kívül láttunk még mókust is.

    Amikor felértünk a hegytetőre, csodálatos látvány tárult elénk. Rengeteg kimagasló hegyet és gleccsert tekinthettünk meg, köztük a Hochköniget, Obertauern, Dachsteint és Ausztria legmagasabb csúcsát a Gloßglocknert. Ebédre Schweinbratent ettem, egy sörrel és egy grátisz pálinkával kísérve. Visszafelé még megálltunk a városban egy kávéra.

    Alig értünk haza, már mentünk is az Augustiner-Brastubl-be. Igazgató úr meghívott minket egy vacsorára. A menü: Leberkäse, sertésborda, és sör. Este volt a múzeumok éjszakája de erre már nem mentünk el.

Wir sind am Samstag Morgen nach Bischofshofen abgefahrt. Wir sind mit Bus gefafren, obwohl ein Wagen ist auch genug wäre. Prof. Porenta, Prof. Bernard, Prof.Pirkl, Endre und Ich sind gewandert. Das Ziel war der Spitze des Hochgründechs. Während des Wandern haben wir viele Heidelbeere gegessen. Wir haben einpaar Kühe und Eichhörnchen gesehen. Wenn wir auf den Gipfel angekommen sind, haben wir sehr viele Spitze und Gletscher  gesehen, zum Beispiel: Hochkönig, Obertrauen, Dachstein und am höchsten Berg der Österreich Gloßglockner. Zum Mittag habe ich Schweinbraten gegessen, und Radler und Schnaps getrunken.

                Wenn wir zurückgekommen sind, haben in Augustiner-Braustubl gegessen. Prof. Porenta hat uns für Lebekäse, Schweinerippchen und Bier eingeladet. In der Nacht war die lange Nacht der Museen, aber wir haben das ausgelasst, weil müde waren.

Wandertag

    A mostani péntekre esett az éves túranap. Szép napsütéses nap volt. Megnéztük a Lamprechts barlangot, ami arról híres, hogy nagyon magasra fut fel a hegy lábától a tetejéig.
    Ezután túráztunk egy kicsit, majd letelepedtünk egy tipikus osztrák völgybe grillezni. A táj festői volt. Mindenki a hozott grillvirslijét sütötte meg nyárson, mert rácsot senki nem hozott. Az egyik táskából még egy egész borda is előkerült.
    Az esemény megkoronázása képpen egy fizikai kísérletet végeztünk, mivel kíváncsiak voltunk, hogy mi történik ha egy dobozos sört a parázsba dobunk...