2012. május 16., szerda

Nie mehr Schule


Iskolalezárás, vízibomba csata, ógörög könyvégetés ment- ja és Falco-tól a Nie mehr Schule...

Ez volt a végzősök utolsó hivatalos tanítási napja, ami -el lehet képzelni már az alábbiakból is- nem volt éppenséggel szokványosnak mondható.
Rögtön reggel, kis időre lezárták az épületet, afféle jelzésként, hogy ez a tanítási nap nem olyan lesz, mint az elmúlt, majdnem 200.  
Aztán persze rögtön jöttek sorra a tűzoltók meg az építőmunkások meg mindenféle megnevezhetetlen alak, erősítőkkel a "tanításra" és talán az építőmunkások okán, nem telt bele sok, míg valaki kitalálta, hogy az egyébként építkezéseknél használatos piros-fehér srégen csíkozott szalaggal, úgyszolván hálózzák be az első emeletet, majd énekeljék el Salzburg tartomány himnuszát és ezt követően vonatkozva járják végig az iskolát a már korántsem ismeretlen Nie mehr Schule, akkor már himnusszá dicsőült slágerrel. 
Mint mindig ilyenkor, délután grill party volt és ami a dolog szépségét adta, hogy a tanárokkal közben dolgozatot írattak, amolyan "akasztják a hóhért" elven. 
Utolsó momentumként pedig a kémia faktosok által főzött sört lehetett megkóstolni.
( ...hogy a sör milyen volt, azt majd talán máskor, egy másik bejegyzésben...)

2012. május 14., hétfő

Ganz oben

Micsoda??? Áprilisban síelni? Biztos nem... -mondhatnánk, viszont Ausztria egyik legjobb síterepén, Obertauern-ben nagyon is lehetséges. 

Persze, semmi ilyen dubai modernizmus, hogy a síelést kis túlzással már nyári sportként jegyzik, hanem egyszerűen a természet és az a tény, hogy errefelé nemigen találni sípályát 1500 méter alatt.
A második Internatswochenende-t ebben a kis oberösterreichi faluban töltöttük, -nem meglepő- főleg síeléssel.
Elképesztő volt számomra (dacára annak, hogy lehetett sejteni előzetesen), hogy bár április végét írtunk, ennek ellenére éjszaka szakadt a hó és autómagasságú hófalak álltak az út mellett. A pályák teljes hosszát szűzhó borította és persze napközben is folytatódott a havazás. Szóval, a szezon végéről szó sem volt, sőt...
A szállásunk egy Rosenalm nevű tipikus osztrák alpesi vendégházban volt, nagyon otthonos szobákkal és kedves vendéglátókkal.

Bővebben Obertauern-ről: http://www.obertauern.com/







Nagy varázsló Arábiából :)


2012. április 9., hétfő

Ideális négy napos program Salzburgban

A március 15-i hosszú hétvégét Gáspárnál Salzburgban töltöttük. A legkényelmesebb és legolcsóbb utazást választottuk, vonattal mentünk. A négynapos kirándulójegy 39 euroba került, és 6 óra alatt ott voltunk.
Mivel Gáspár idegenforgalmi szakembernek készül, most alaposan kitett magáért. Már többször jártunk a városban, ezért olyan helyeket választott, ahová még nem jutottunk el.
Megérkezésünk estéjén a Salzach másik oldalán csavarogtunk az óvárossal szemben. A város leghíresebb sörözője az Augustiener, most mégsem oda mentünk, hanem egy másik jó helyre, a Die Weissebe. Ez is hangulatos söröző, hétköznap este alig kaptunk helyet.
Másnap reggel elindultunk a belvárosba, hogy a Republic kávézóban kellemes dzsessz zene mellett megreggelizzünk. Ezután az én kívánságom teljesült, mert a Salzburg Múzeumban szép középkori szakrális kiállításon gyönyörködhettem a táblaképekben és fából készült madonnákban. Délre már annyira kimelegedett az idő, hogy a pulóverek is lekerültek rólunk. Felkaptattunk a vár tövébe, majd a hegygerincen sétálva gyönyörködtünk Salzburg panorámájában.
Este a barátainknál magyaros vacsorát főztünk: harcsapaprikást túróscsuszával, magyar borokkal. Persze minden alapanyagot itthonról vittünk.
Szombaton a Stiegl sörgyár interaktív kiállításával indítottuk a napot. Másfél - két órán át jártuk a régi sörgyár egyik épületét, ahol a kiállítást berendezték. Unatkozni nem lehetett, a sörgyártás minden csínját-bínját megismertük a sörhöz tartozó kellékekkel együtt. A belépőbe sörkóstolás is tartozott, s ha már leültünk az asztalhoz, ebédet is rendeltünk.

Délután kisebb túrára indultunk. A Kapuziner- hegyre egy kellemes sétáló utca egyik kapualjából indult az ösvény. Az út elején stációk mellett haladtunk el,

majd felértünk a kálváriára, a kapucinusok temploma mellé. Innen több túraútvonal vezet a hegyre. Mi a ferencesek régi, romos rendházát céloztuk meg, közben több kilátóponton nézhettünk körbe, nem mindig a legszebb arcát látva Salzburgnak. Alattunk gyárak, a rendezőpályaudvar és a külvárosok nem mindig esztétikus látványa terült el. A távolban azonban havas hegycsúcsok emlékeztettek arra, hogy a hegyekben még javában tart a síszezon. Aztán nem kis kaptatón megérkeztünk a romosnak írt célpontunkhoz. Kiderült, hogy szó sincs itt romról. Inkább egy kisebb várhoz hasonló épület állt a sziklás hegyoldal szélén, az ország egyik "leggemütlichebb" éttermével. Jól esett egy nagy pohár házi bodzaszörp az ereszkedés előtt. Vacsorázni már csak a fiam és a férjem mentek, mert a "kis" túra jól kifárasztott.
Vasárnap reggel a ferences templomban hallgattuk a szentmisét és közben Palesztrinát énekelt a templom kórusa. Nagyon felemelő érzés volt.
Rövid kávézás után búcsút vettünk Gáspártól és Salzburgtól, ahová remélem, mindig vissza-visszatérhetünk.

Szerző: Anya

Tudományos kirándulás (képriport)


 dr. Peter Schmid, a vezetőnk


 A részecskegyorsító egyik lejárata



 A részecskegyorsító liftje előtt, ahova sajnos nem jutottunk le


 A svájci gasztronómia "remeke"


 Jövő múzeum


 Prof. Pühringerrel


 Egy srác


 Egyik kísérőnk


 Az LHC részecskegyorsító élethű fényképe


 Genfi dóm


 Naplemente a szobánk ablakából


Az Atlasz detektor biztonsági terme

2012. március 26., hétfő

Genf-ben voltunk


L'Organisation européenne pour la recherche nucléaire, vagyis az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, rövidebben: CERN.

Kedden az asztronómia szakkörrel tudományos kirándulásra indultunk Svájcba, egészen pontosan Genf-be a CERN részecskefizikai kutatóintézetbe. Vonattal, az ÖBB-vel, valamint az SBB-vel  (Österreichischen Bundesbahnen, Schweizerische Bundesbahnen) mentünk, ezért Zürich-ben át kellett szállnunk.

Érkezésünk után rövid városnézést tartottunk Genf-ben állandó vezetőnkkel,  dr. Peter Schmid-el, megnéztük  az ENSZ épületét a Genfi-tó egy részét (sajnos a Jet d’Eau-t nem, mert csak nyártól kora őszig működik), valamint az óvárost a dómmal a városházával és a piactérrel.

A szállásunk a CERN hostelében a laboratóriumoktól nem messze volt, kétágyas, saját fürdőszobás szobák álltak rendelkezésünkre, hogy kipihenjük magunkat. Maga a CERN egyébként meglehetősen nagy területen fekszik, afféle város a városban minden elképzelhető, egy város életében jelentős szerepet játszó szolgáltatással. Érdekes és egyben meglepő látvány volt a megannyi épület, mert várakozásinkal ellentétben nem valami ultramodern üveg-acél "negyed" fogadott minket, hanem kifejezetten szocreál stílus uralkodott. Persze, alapvetően nem lett volna meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az intézetet 1954-ben alapították, de támogatásban nem szenednek hiányt.
Azonban ők másként gondolkodnak és inkább a kísérletek finanszírozására fordítják a rendelkeésükre álló forrásokat, ahogy mondták: "elég, ha éppen tető van az épületeken, hogy ne ázzanak meg az eszközök".

Az első napon, szerdán először egy előadást hallgattunk az intézményről, a főbb tudnivalókat dr. Blätzer mondta el. Ezt követően busszal mentünk a Genf-től kb. 8 km-re, már Franciaországban található LHCb létesítményhez, ahol több makett segítségével mutatták be a HADRON részecskegyorsító felépítését, működését.

Láttuk a liftet is, ami 100 méterrel a föld alá visz, közvetlenül a gyorsítóhoz, azonban ide már nem mehettünk le biztonsági okokra hivatkozva.

Kora délután a CLOUD kísérlet egy részbe nyerhettünk betekintést, majd dr. Schmid a számítógépközpont processzortermét mutatta meg. A szerverterembe nem mentünk le, mert sajnos nem kaptunk rá engedélyt.

Utolsó momentumként ezen a napon az antiproton részleget vettük szemügyre és szintén kaptunk egy rövid vezetést a részecskefizika világába.

Bővebben a CERN-ről: http://hu.wikipedia.org/wiki/CERN


















Csúcstalálkozó

Pénteken, február 24-én indult az idei partnerkapcsolat a 18 tagú küldöttség megérkezésével. Kezdetnek a csoportot a nagyebédlőben fogadták, ahol a magyar diákok először találkoztak osztrák vagy német vendéglátóikkal. Prof Vierthaler köszöntőt mondott és bemutatta a következő hét sikereiben közreműködőket.

Ami minket illet, az este hátralévő részében  hosszasan beszélgettünk Csány és Gáspár tanár urakkal, valamint Kovács Krisztiánnal, a coolkirály buszsöfőrünkkel, aki a csoport logisztikájáért felelt.

Kronológiai  rendben haladva a hét első programja  rögtön hétvégére esett, amelyet mindenki a „családjával” töltött.  A program tulajdonképpeni hivatalos része csak hétfőn kezdődött Gaißau-ban, ahol is egy háromnapos síkurzoson vettünk részt  (mi is, mert ahova csak tudtunk, mentünk a csoporttal). Nyugodtan mondható, hogy ez a hétfőtől szerdáig terjedő intevallum az esések és az annál is nagyobb esések időszaka volt, ugyanakkor a harmadik napra zseniális alternatív technikákat fejlesztettünk ki az esések elkerülésére. Ami engem illet –és erről csak röviden írok- megkockáztattam a piros pályát- hát több, mint másfél órámba került…

Csütörtökön a színfalak mögött jártunk, ugyanis mindenre kiterjedő vezetést kaptunk a Festspielhaus-ban. Egyébként ehhez kapcsolódik  a nap talán legnagyobb kihívása is, mert  mi tolmácsoltunk az egész program alatt.  

Ezt követte Mateschitz úr gyűjteményének megtekintése a Hangar 7-ben. Nincs másról szó, mint a Red Bull egy múzeumáról vagy mondhatjuk egyszerűen csak hangárnak is,  a cég főhadiszállása közelében, ahol a versenysportban résztvevő járműveket állítják ki  (F-1, Dakar, Air Race stb.). Ez volt délelőtt, délután pedig –egy ebéd közbeiktatásával- a belvárost támadtuk, illetve támadták (ide nem tudtunk menni) és Czifra Jánossal, a salzburgi dóm karnagyával (!) találkoztak, aki egy hasonlóan exkluzív vezetést tartott az épületben, sőt még a főorgonát is megmutatta  (ezt az átlag turisták nem látogathatják).

Pénteken az iskola kapott főszerepet, a magyar diákok részt vettek egy ének órán, majd később Peter Porenta mondott néhány szót és mutatott pár különleges részletet az intézményről. Fontos részét képezték a napnak a magyarok által tartott előadások (angol vagy német nyelven).

A finálé, a záró est és a már hagyománynak számító barátságos focimeccs volt. Az egész remek hangulatban telt, a 8-2-es magyar győzelem pedig külön említést érdemel.

A szombat már „csak” 600 km-t és a búcsút tartogatta, amivel zárult a Magyarország- Ausztria, Kecskemét-Salzburg, Piarista Gimnázium- Privatgymnasium der Herz-Jesu-Missionare partnerkapcsolat sokadik látogatásának salzburgi része.

Folytatás nyáron -akkor már Magyarországon- és persze jövőre.


Képek feltötése a netkapcsolatunk lassúsága miatt egyelőre nem lehtséges, de dolgozunk rajta!

2012. február 22., szerda

Farsang


Hétfőn a kicsik egy farsangi felvonulással hoztak színt az iskola életébe. Porenta dobos felvezetésével az összes alsós beöltözve végigvonult a parkban illetve az iskolán. A gyerekek között találtam kalózt, egy dobos bandát és egy klón rohamosztagost is egyenesen a Star Wars-ból. Ez volt a kedvencem.




 Nekünk kicsit mást jelentett a farsang, az egyik este egy parti keretében került megünneplésre. A nagy ebédlőben Lederhose parti volt, aránylag nyugalmasabb zenékkel, büfével és italbárral. Az alagsorban egy diszkó és egy rapterem várta a bulizni vágyókat. A hangulat éjfél felé a tetőfokára hágott, és még kettőig élveztük a zenét. A 2€-s jegyár bőven megérte az árát. Másnap a suliba mindenki kialvatlanul érkezett, már aki megérkezett.